Háromszori, alapos fogmosás naponta a helyesnek mondható fogápolás alapja!

A fogmosáshoz idő kell; szánjuk rá alkalmanként azt a három-öt percet! A helyes fogmosás titka pontosan ugyanaz, mint a pörköltes lábos elmosása: kívül-belül, minden zeg-zúgot, alaposan, módszeresen át kell dörzsölni, követve az edény alakját és formáit, majd egy alapos öblítéssel befejezzük a műveletet.

A lábost sem koszlott, dörzsikéjét vesztett szivaccsal próbáljuk csiholni – a fogainknak is adjuk meg a rendes szerszámzatot: legalább három havonta váltsunk fogkefét! Tudjuk, hogy a mai fogkefék – elméletileg – bírnák tovább is, de a sörték kopnak, esetenként megnyílnak, roncsolódnak, és nem jutnak el a rejtett zúgokba.

Ugye nem akarjuk, hogy az előbb említett lábosunk megmattuljon, ezért a végén nem sósavval, nem marónátronnal öblítjük? Nos, a fogaink öblítéséhez használatos fogászati öblítőszerek túlzott használatától is tartózkodni kell! Hetente 2-4 alkalom mondható ideálisnak ezen antibakteriális szájmosó oldatok használatára. A működési mechanizmusuk alapján – különösen az érzékenyebbek – ezek a szerek erősen megritkíthatják a száj természetes védelmét ellátó flórát is. Alaposan olvassuk el, és tartsuk be az adott készítmény használati utasításában javallottakat!

Ki az aki nem szeretne vakító hófehér fogsorral mosolyogni a világba? És, ki nem hallott még különféle fogfehérítési módszerekről? Mint mindenben az életünk során, ebben is mértéket kell tartanunk; a túlzó, adott esetben szakszerűtlen fogfehérítés hatása éppenhogy ellentétes lehet a kívántakkal, ha nem is azonnal, de hosszú távon bizonyosan.

A túlzásba vitt fogfehérítés a fogzománc sérüléséhez, elvékonyodásához, a fogszuvasodás kialakulásához vezethet. A példabeli lábosunkat sem smirglivel igyekszünk fényezni, tisztítani a makacs lerakódásoktól; a fogzománcunkat se tegyük ki ilyen durva beavatkozásnak!

Egy szónak is száz a vége – nem kell túlzásokba esni! Az éves kontroll során feltétlenül beszéljük meg fogorvosunkkal a fogápolási szokásainkat, beszéljünk a használatos fogtisztító szereinkről, és bízzunk fogorvosunkban, hogy a szájunkban látható apró jelekből is informál bennünket az esetleges változtatás szükségességéről.

És még egy dolog: bármennyire is modern dolgok kaphatóak, bármennyit is fejlődött a szájápolási technika és azok anyagai, a fogorvosi ellenőrzést (minimum évente egyszer) nem tudják helyettesíteni, pótolni! Emlékezzünk arra, hogy mennyire kicsire össze tudjuk magunkat húzni a fogorvosi székben…

A kismamának a terhesség kilenc hónapja alatt van(?) bőven izgulnivalója, tehát már eleve az a legjobb, ha a tervezett fogamzás előtt, de legalább rögtön a legelején a fogakat megvizsgáltatja, rendbeteteti, és az egész terhesség alatt rendszeres kontrollra jár.

A hiányos, hibás fogazat a kismama étkezését, emésztését hátrányosan befolyásolhatja, ami – mondanunk sem kell – kihathat a baba egészségére is.

A terhesség alatti megváltozott hormonháztartás ugyancsak befolyásolja a szájhigiénét, az íny fokozottabban reagál a lepedékképződés re, hamarabb begyulladhat.

A kismamáknak ingyenes fogászati szűrővizsgálatot biztosítunk, ahol felmérjük fogai állapotát, megvizsgáljuk az ínyét és személyre szabott kezelési tervet készítünk.

A kismamák kezelésekor kiemelten odafigyelünk néhány olyan dologra, amivel a várandós anyukák egészségét, és ezzel együtt a baba egészségét fokozottan védjük.

Amennyiben érzéstelenítésre lenne szüksége a kismamának, úgy megnyugtatjuk, hogy az alkalmazott szer egyáltalán nem ártalmas a magzatra. Ugyanakkor a röntgenfelvétel készítésénél fokozott óvatossággal kell eljárni, és gondosan meg kell tervezni annak időpontját is, mert nem igazán ajánlott, csak nagyon indokolt esetben. A terhesség első, és második harmadában lehetőleg nem végzünk ilyen felvételt. (A röntgensugár veszélyessége miatt sem árt, ha a tervezett várandóság előtt, a mensest követő második hétre – amikor kicsi a terhesség esélye – tervezzük a felvételt.)

Fogfájás esetén sem nagyon szoktuk javasolni a gyógyszerek szedését,(mert azok csak átmeneti enyhülést, és nem a baj kezelését jelentik) de a terhesség 12. hetéig nem javasolt semmilyen gyógyszer szedése. A második harmadban már nem annyira ártalmasak a használt szerek, és a szoptatás ideje alatt ugyancsak tartózkodni kell a tablettáktól. Természetesen, minden esetet egyedileg kell vizsgálni, és a kezelőorvos/belgyógyász/nőgyógyász szava a döntő a szükséges gyógyszerezés kérdésében.

Fémtömés (amalgámtömés) eltávolítása (esetleg új készítése) egyáltalán nem ajánlott. Ha feltétlenül szükségessé válik, akkor azt speciálisan, izoláltan végezzük, hogy a szervezetbe ne kerülhessen káros anyag.

A kismamáknál – ha feltétlenül szükséges a kezelés – akkor gondosan ügyelünk a kezelési kényelemre, ami azt jelenti, hogy a kezelőszéket csak annyira döntjük meg, amennyire az a kismamának még kényelmes, elviselhető, és nem megterhelő. Ilyenkor a fogorvos alkalmazkodik testtartásával a várandós anyukához.

Fogkő

“Inkább legyen az orrom borvirágos, mint a fogam vízköves!” – hangzik a tréfás mondás. De mitől is lesz a fogunk vízköves? Ami ugyan nem teljesen vízkő, de mondhatjuk mindenképpen közeli rokonának.

Szájüregünkbe többféle anyag található, amelyek rárakódnak fogainkra. Ez az úgynevezett lepedék, amely a fog betegségeit okozza. A lepedék akkor képződik, ha nem megfelelően és nem elég gyakorisággal tisztítjuk fogainkat. A lepedék legnagyobb részét baktériumok teszik ki. Ha ehhez a lepedékhez kalcium-karbonát rakódik le, fogkő keletkezik, ami igen kemény állagú. A fogkő az íny és a fog találkozásánál rakódik le. A nagy nyálmirigyek nyílásával szemben helyezkedik el többnyire.

Ha nem távolítjuk el a rendszeresen a lepedéket, étkezések utáni vagy gyakori fogmosással, gyulladás alakulhat ki. Ha a gyulladás kialakult, az íny a fogmosások alkalmával vérzik, távolabb kerül a fogaktól, fáj és vöröses árnyalatú lesz. A fogak mellett ínytasakok jönnek létre, majd a gyulladás egészen a fogágy legmélyebb szöveteire is átterjed, később a csont pusztulása is elkezdődhet. A fogak kilazulnak, mozogni kezdenek, majd ki is eshetnek.

A fogkő eltávolítása a legalapvetőbb eljárás, amelyet alkalmazhatunk a gyulladt íny és a fogágy betegségeinek orvoslásában. A depurálás ( fogkő-eltávolítás ) alkalmával mind a fogkövet, mind a lepedéket és egyéb lerakódásokat maradéktalanul eltávolíthatjuk. A műveletet ultrahangos depurátorral végezzük el:

• érzéstelenítjük a fogínyt
• a gép az ultrahangrezgések segítségével távolítja el a nem kívánatos anyagokat a fogakról
• az íny alatt lévő lerakódásokat kézzel végezzük el
• a fogkő eltávolítását követően lepolírozzuk a fogakat, mert a sima felületre sokkal nehezebben tapad rá a lepedék

A kezelést követően egy ideig érzékeny a fogíny hidegre, melegre, savanyúra, édesre, de ezt kiküszöbölhetjük valamilyen érzékenység elleni fogkrémmel.

Gyökércsúcscsonkolás röntgenfelvétele

Szerencsére a mai fogorvostudomány már nagyon sokat fejlődött ahhoz, hogy kritikus esetekben is megtarthassuk a veszni látszó fogat.

A gyökércsúcscsonkolás egy olyan szájsebészeti beavatkozás, mely során a gyökércsúcsnál található gyulladásos szövetet eltávolítjuk. A beavatkozás során a gyökércsúcsból is eltávolítunk egy részt, mivel az itt található gyökércsatorna-elágazódásokban megtelepedett baktériumok a gyulladást újraindítanák.

A beavatkozást általában helyi érzéstelenítésben végezzük, amikor egy kis ablakot képezünk az állcsonton, amelyen keresztül a gyulladt szöveteket eltávolítjuk, a fogat pedig egy jól záró gyökértöméssel látjuk el.

Gyökércsúcscsonkolást csak akkor végzünk, ha a beavatkozás után a fog gyökerének kétharmada ép szövetben marad. A beavatkozás a következő esetekben szükséges:

• ha a gyökérkezelés nem kivitelezhető (görbe gyökerek, szűk gyökércsatornák, a gyökércsatorna átjárhatatlansága, becementezett gyökércsapos fogmű, beletört endodonciás tű, ha álutat képeztek egy korábbi beavatkozás során)
• ha a konzervatív gyökérkezelés nem járt sikerrel
• az állcsontok törése esetén, ha a törésvonal a gyökér csúcsi egyharmadán halad át
• gócbetegség esetén, mert kisebb a bakteriális szóródás esélye, mint a gyökérkezelés esetén

A beavatkozást általában a gyulladás nyugalmi fázisában végezzük, mivel ilyenkor kisebb a baktériumok szétszórásának az esélye. A gyökércsatorna tágítását általában a műtét előtt elvégezzük, csökkentve a műtéti időt. Ha a csatornát ki tudjuk szárítani, a gyökértömést is el lehet végezni.

Az érzéstelenítés hatása alatt egy metszést végzünk a szájban a csonthártyát is átvágva, melyet speciális műszerekkel lefejtünk a csontról. A gyökércsúcs irányában lévő csontot fiziológiás oldattal történő hűtés mellett átfúrjuk. A gyulladás kiterjedésének megfelelően a gyökeret ferdén lemetsszük és a gyulladásos szövettel együtt eltávolítjuk. Ha a folyamat heveny fázisban van, a körülötte lévő csont felpuhult és nem lehet egy darabban eltávolítani., ilyenkor a felpuhult csontot is kikaparjuk.

A következő, egyben legfontosabb fázisban a megfelelő gyökértömést készítjük el.

A beavatkozás után enyhe fájdalom és duzzadás észlelhető. Ezért 2-3 napig hidegvizes borogatást szoktunk  javasolni, valamint fertőtlenítő oldattal való öblögetést, folyékony, puha étrendet.  A seb véglegesen 6-12 hónap alatt gyógyul.

A fog felépítése és részei

A fogszuvasodások során (különösen, ha elhanyagolják az időben történő, egyszerűbb kezelést), vagy más úton a baktériumok bekerülnek a fogbél kamrájába, ahol gyulladásos folyamatokat indítanak el, amely először kisebb majd hevesebb fogfájásban jelentkezik.

Ha az első panaszokkal megkeressük a fogorvost, jó eséllyel elkerülhetjük a gyökérkezelést, a foghúzást. Orvosi beavatkozás nélkül a fog elhalásával végződik a gyulladás.

A fájós vagy elhalt fogat a legkönnyebb és legegyszerűbb kihúzni, de a kihúzott fog vissza már nem nő (sajnos), valahogy pótolni kell, mivel az ellentétes fogsorban levő fog egyre jobban kinő a fogsorból, a szomszédos fogak bedőlnek az üres területre, és ha már több fog is hiányzik, akkor túlterhelődnek a megmaradt fogak. Az eldőlt, túlterhelődött fogak értéktelenekké válnak rágás szempontjából és esztétikailag is. A kihúzott fog pótlás pedig (híddal, vagy implantátummal), sokkal drágább, mint a gyökérkezelés. És egy pótlás már sosem lesz olyan mint a saját fog.

A fogbél eltávolítása lehet akár teljesen fájdalommentes (ha már teljesen elhalt), vagy megfelelő érzéstelenítés mellet tis elviselhetően kissé fájdalmas (gyulladt állapotban).

A gyökérkezelés további lépéseihez nem szükséges érzéstelenítő, nem várható fájdalom. A kezeléseken kívül a fog kisebb-nagyobb fájdalma, ráharapási érzékenysége mindaddig fennmaradhat, amíg a gyökércsúcsnál a gyulladás teljesen meg nem szűnik.

Egy gyökértömött fog már nem “él”, azaz a kezelés során nem csak az ideget, hanem az ereket (a vérkeringést) is eltávolítjuk. Ezzel megszűnik a szervesanyag utánpótlása a fognak. Megváltozik a színe (elszürkül), és a szerkezete sem olyan ellenálló mint egy élő fogé, könnyebben törhet. A gyökérkezelt fog még hosszú-hosszú ideig “jó szolgálatot” tehet akár önállóan, akár egy pótlás rögzítésében.

A gyökérkezelés menete:

Egy helyi érzéstelenítés (injekció) után eltávolítjuk a szuvasodást, vagy a tömést a fogból, és behatolunk a fogbélkamrába.

A gyökércsatornákat megkeressük, eltávolítjuk az elhalt, gyulladt fogbelet, és lehetőséget biztosítunk a gyökércsúcs körül felhalmozódott genny és baktériumok távozására.

Röntgen vagy más bemérő műszer segítségével meghatározzuk a gyökércsatorna hosszát és a gyökércsatornákat speciális gyökértűkkel feltágítjuk (hagyományos kézi, modernebb gépi tágítást egyaránt végzek) a már meghatározott hossznak megfelelően.

A tiszta, nagyrészt baktériummentes csatornákat a csatorna teljes hosszát ideiglenes gyökértöméssel zárjuk le, erre ideiglenes tömést teszünk.

Egyéntől is függő, bizonyos idő elteltével (1-4 hét) az ideiglenes gyökértömés eltávolítása után a bemért hossznak megfelelően végleges gyökértöméssel töltjük ki a gyökércsatornákat.

A gyökértömés után egy helyi gyulladás is kialakulhat, ami enyhe panaszokkal járhat, de ez pár nap alatt lezajlik. A gyökértömött fogat a megmaradt foganyag figyelembevételével betömjük, vagy egy koronát készítünk rá. A felépített rész erősítéséhez felhasználhatjuk az előzőleg gyökértömött fog egyes csatornáit is, amibe gyári (általános) vagy öntött (egyéni) gyökércsapot helyezünk.

A fogorvos nem kínozni akarja betegeit, amikor a foghúzás mellett dönt, hanem gyógyítani. A fog eltávolítása mellett a legvégső esetben dönt a lelkiismeretes orvos. Sokszor jönnek úgy a kedves betegeim: ” – Jajj, doktornő, húzza már ki, mert nagyon fáj!” -, de ilyenkor is minden körülményt alaposan megvizsgálok, hogy van-e útja-módja megmenteni azt a fájó fogat.

Ha az alábbi esetek valamelyike fenáll, akkor – sajnos – kénytelen vagyok a gyógyulás érdekében kihúzni a “bűnös” fogat, fogakat:

• előrehaladott fogszuvasodás esetén, amikor a fogkorona annyira tönkrement, hogy nem lehet fogpótlástani módszerekkel helyreállítani
• előrehaladott fogágybetegség esetén, ha a kezelés sikertelen, vagy a fog már nagyon mozog
• ha a fogbél gyulladása ráterjed a gyökeret körülvevő csontra és a gyökérkezelés, vagy a gyökércsúcscsonkolás nem járt sikerrel
• törést szenvedett fog esetén, ha a törésvonal a koronális kétharmadban van
• a rágósíkból túlságosan kiemelkedő és az erősen dőlt fogakat, ha azokat nem lehet fogszabályzással helyreigazítani
• helyteremtés céljából fogszabályozás során, „értékesebb” fogak számára. Ilyenkor általában kisőrlőket szoktak kihúzni
• előtörni nem tudó fogak (általában bölcsességfogak)
• daganat besugárzása esetén, ha az a fogakat is érinti. A besugárzás hatására a fogak elvesztik ásványi anyag tartalmukat és szétmállnak. Mindez fájdalom nélkül történik, de fertőzési kapuként működhet. Ugyanakkor a foghúzás után a csont nehezen gyógyul.
• hosszan megmaradó tejfogakat is eltávolítanak, ha azok akadályozzák a maradó fogak előtörését

Létezik egy pár általános betegség, mely ellenjavallatát képezheti a beavatkozásnak, vagy fokozott figyelmet igényel a beavatkozás során. A szövődmények megelőzése érdekében először ezek kezelése, illetve a beteg stabil állapotba hozása szükséges. Ilyenek a szív-érrendszer betegségei (magas vérnyomás, infarktus, szívritmuszavarok, a szívbillentyű betegségei), vérzékenység, májbetegségek, cukorbetegség, pajzsmirigybetegségek, allergia, alkoholizmus, vesebetegségek. (Ezért is olyan fontos, hogy a kezelések előtt mindig beszélgessünk, hogy alaposan megismerjem a kezelt beteget, hogy felkészítsem a leskelődő, alattomos veszélyek kivédésére.)

Amikor az alapos kivizsgálások, előkészítések (néha kezelések sorozata után) egyértelműen tisztázódik, hogy el kell távolítani a fogat, akkor a művelet – aránylag – egyszerű.

Helyi érzéstelenítést követően egy speciális fogorvosi fogóval eltávolítjuk a fogat. A fogóval történő foghúzáskor a fogmedret tágítjuk meghatározott irányú mozgásokkal. Ilyenkor a gyökérhártyarostok, melyek a fogat rögzítik, átszakadnak (ekkor hallhatja a beteg a ropogást). Ugyanakkor a csont kitágul, lehetővé téve az esetlegesen szétágazó gyökerek eltávolítását is.

Minden fogcsoportnak saját, speciális fogója van. Ezek a harapófogóra hasonlítanak, ahol a csőrök különböző vastagságúak és különféle módon vannak meghajlítva, a jobb hozzáférhetőség miatt. A fogó felhelyezését megelőzően az íny hámtapadását szüntetjük meg, ellenkező esetben az eltávolítás során beszakadna. Az emelő éle egy keskeny lapáthoz hasonlít. Ezt a fog és a csont közé vezetjük be, átvágva ezáltal a gyökérhártyarostokat és tágítva is fogmedret. Miután a fog kellő mobilitást mutat, a fogóval eltávolítom a fogat.

A fog eltávolítása után a szájüregben egy csontseb marad vissza. Ezt a sebet ellátom annak érdekében, hogy a gyógyulás megfelelően menjen végbe.

Normális esetben a fogorvos csak összeszorítja a fogmedret és egy steril géztampont helyez föléje. A páciensnek a következő utasításokat kell betartania: nem szabad öblögetnie, szívogatnia a területet, hogy a vérrög ne mozduljon ki a fogmederből. Ugyancsak ebből a meggondolásból néhány napig csak puha ételeket fogyasszon; az étel nem szabad, hogy forró legyen, mert értágulatot okozhat és újra elindulhat a vérzés.

A foghúzástól számított 6 hónapon belül a fogmedret egy normális csontszövet fogja kitölteni.

Átlagos esetben a foghúzás nem tart annyi ideig, mint amennyi idő alatt ezt a bejegyzést elolvasta, de mégis  az  a szerencsésebb, ha rendszeres szájhigiéniával, fogorvosi ellenőrző vizsgálattal megelőzzük, hogy sor kerüljön rá.

A rágófogak felszínén lévő behúzodások és mélyedések, olyan nehezen tisztítható barázdarendszert alkotnak, amelyek először elszíneződnek, majd legtöbbször a fog belseje felé szuvasodnak.

A szuvasodást megelőzhetjük a fogak előtörése után fél évvel, a rejtett zugok lezárásával. Ez tulajdonképpen a barázdazárás.

Az eljárás során géllel kezeljük a fogfelszínt, majd a fog sértetlensége mellett híg tömőanyaggal feltöltjük a barázdarendszert. Ezzel elérjük, hogy az itt található apró rések, melyek a fog belsejébe vezetnek, lezáruljanak. A fogak épsége nem sérül, csak egy plusz védelmet kapnak. A beavatkozás gyors, semmilyen kellemetlen élménnyel nem jár, a gyermekek értékelni szokták, és nem utolsósorban nem marad kellemetlen korai élményük a fogorvossal szemben.

A teljes fogpótlás a teljes fogatlanság esetén történő pótlására szolgál. Bár komfortfokozatuk a rögzített megoldásokhoz képest elmarad, olyan esetekben, amikor a maradék fogak száma vagy elhelyezkedése nem megfelelő, a szükséges számú implantátum nem biztosítható, vagy egyéb okokból kifolyólag a rögzített fogpótlás nem elkészíthető, a kivehető megoldások jöhetnek szóba.

Az utóbbi idők fejlesztései ezt a területet sem hagyták érintetlenül. Olyan új anyagok és eljárások jelentek meg, amelyek a kivehető fogpótlás esztétikumát és viselési kényelmét jelentős mértékben javították.

A mai, korszerű műfogak megjelenése akár a természetessel vetekedhet. A korábbi fémszínű rögzítő elemek pedig fogszínű és úgynevezett micromechanikai változatokban is elérhetővé váltak. Így ma már korántsem álom csupán, hogy egy korszerű kivehető fogpótlás megfelelő stabilitással és viselési komforttal párosulva a rögzített megoldások esztétikumát kínálja viselőjének

Sajnos, a fogszuvasodás az egyik legelterjedtebb betegség a világon. Kialakulásának lényege, hogy a fog ásványianyag-tartalmának beépülésének és -kioldódásának egyensúlyi helyzete megbomlik, és az utóbbi folyamat lesz túlsúlyban.

A fogromlás összetett, bonyolult folyamat, melynek öt fő jellemzőjét szokták kiemelni:

• Lepedékképződés
• Szénhidrátok, savak
• Ételmaradékok a szájban
• Étkezések gyakorisága
• Védőtényezők hiánya

A fogszuvasodás leggyakrabban a nehezen tisztítható őrlőfelületi barázdákban, a fogak közeiben, a fognyaki és a fog legnagyobb domborulata közötti területen jelentkezik. Először fehér foltok mutatkoznak, amelyek az ásványi anyag kioldódását jelzik – ez még nem jár üregképződéssel -, majd apró, barnás, sötét foltok, végül egyre mélyebb lyukak formájában válik láthatóvá a fogszuvasodás.

Sajnos a fogszuvasodás önmagában nem jár fájdalommal, sokáig teljesen tünetmentes marad.

Ha a két fog között kezdődik a szuvasodás, az is figyelmeztető jel lehet, hogy egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy rendszeresen bent marad az étel a két fog között.

Kezelés nélkül a fogban keletkező szuvas rész a fogidegig terjedhet, a fog begyullad és fájdalmas lesz. Késői tünet az elhanyagolt szuvas fog érzékenysége a hidegre vagy melegre. A hideg ingerre jelentkező fájdalom már a következményes fogbélgyulladás tünete, a meleg ingerre jelentkező fájdalom pedig már az elhalt fog sajátja.

A fogszuvasodás egyetlen ismert és hatékony kezelése a lyukas fog kitisztítása és betömése. A fogfájás ellenszereként adott fájdalomcsillapító nem gyógyítja meg a fogat, csupán a fogorvosi kezelés megkezdéséig a tünetek enyhítésére alkalmazható.

A fogtömés előtt a biztonság kedvéért – akkor is, ha csak felszíni szuvasodásról van szó – érzéstelenítjük a területet. Az érzéstelenítő injekciót a nem szabad minden áron elkerülni, mert olykor csak megfelelően érzéstelenített területen lehet biztonságosan a szükséges mélységig kitisztítani a szuvas részt. Érzéstelenítésben – ha csak nincs valami komoly gyulladás – a sérült fogszövetet eltávolító fúrás, majd a tömés nem fáj.

A fogászati fúróval kitisztított lyukat ezután betömjük. A tömés nagysága az eltávolított romlott fogszövet mennyiségétől függ.